Október 7-én került sor az első spájzos programra, melynek keretében az Isten szeme előtt című dokumentumfilmet néztük meg, majd Szabóné Kármán Judittal beszélgettünk a cigányságról. A film egy Dráva-melléki, Pécstől 50 km-re fekvő falu, Alsószentmárton életét mutatja be. A települést már a ’80-as évek elejétől kezdve csak beás cigányok lakták, akik a Magyarországon élő roma népesség legkisebb csoportját alkotják, hagyományos foglalkozásuk a fából készült használati tárgyak, teknők, fakanalak, kosarak készítése. A beásokat a foglalkozásuk mellett archaikus román nyelvük is megkülönbözteti a romani nyelvet beszélő oláh cigányoktól és a csak magyarul tudó romungróktól.
A falu életének egyik legmeghatározóbb alakja, a község egyetlen nem cigány lakója, Lankó József, a község a plébánosa, akit a helyiek gyakran csak Tiszinek becéznek. A tiszteletes 1980-ban került Alsószentmártonba, és azóta a közösség összetartásán munkálkodik, és ha tud, segít a rászorulókon, melyhez német kapcsolatait is felhasználja. Nagy gondot fordít a gyermekek oktatására is, a kisebbek számára óvodát, a nagyobbaknak, pedig tanodát szervezett, ahol két lelkes szociális munkás foglalkozik a diákokkal.
A plébános tevékenységén kívül ráadásul megismerhetjük az alsószentmártoni emberek mindennapjait, ünnepeit, és szokásait. Annak ellenére, hogy a film szegény embereket mutat be, alapvetően pozitív üzenetet közvetít, a helyiek a munkanélküliség ellenére sem adják fel a reményt, igyekeznek idénymunkát találni, vagy tanfolyamokon részt venni. Érdekes volt látni azt is, hogy az ott élők mennyire kötődnek a településhez, még a korlátozott lehetőséget ellenére is. A vidéki élet szépsége, romantikája mellett talán az olyan, kihalóban lévő értékek is erősítik ezt a kötődést, mint a vendégbarátság. Az egyik kosárkészítőhöz például ellátogatott egyszer egy német házaspár is, akikkel Harkányban ismerkedett meg, hogy átélhessék ezt vendégszeretet. A cigányokról egyébként általánosságban elmondható hogy nagy tiszteletben részesítik a vendégeket, amit az is megerősít, hogy bármelyik házhoz is érkezett a stáb, mindig kenyérrel, vagy kaláccsal kínálták őket.
A filmben talán az ragadott meg a leginkább, hogy nemcsak a szegénységet és a kilátástalanságot ábrázolta, hanem a közösség olyan pozitív értékeit is megjelenítette, mint az összetartás, a vendégszeretet, a kitartás, vagy éppen a család fontossága. Az Isten szeme előtt így mégis egyfajta reményteli üzenetet hordoz, ami sajnos csak nagyon ritkán jelenik meg a cigányság ábrázolásában.
Az est második felében egy kellemes hangulatú beszélgetés keretében oszthattunk meg a film vagy a cigányság kapcsán felmerült gondolatainkat, kérdéseinkre Szabóné Kármán Judit romológus válaszolt. Első sorban a romák felemelkedéséről vitatkoztunk, de a cigányok kultúrájáról, identitásáról is sok mindent megtudhattunk. A romák felemelkedésének a záloga meghívott vendégünk szerint a minőségi oktatásban rejlik, mivel így tudják megszerezni az elhelyezkedéshez szükséges végzettséget. Fontos, hogy általános iskolában ne legyenek szegregált osztályok, és a pedagógusok fordítsanak minél nagyobb figyelmet a hátrányos helyzetű tanulókra. Az iskola ugyanis könnyen lehet a kudarcok helyszíne, főleg az olyan diákok számára, akiknél hiányoznak otthon a tanuláshoz szükséges alapvető feltételek. Az eltérő szocializáció miatt ráadásul jó lenne, ha minden gyermek három éves korától óvodába kerülne. Követendő példa lehetne akár a filmben szereplő óvoda és tanoda is. További pozitív példaként említettük meg a pécsi Gandhi Gimnáziumot, amely Európa egyetlen cigány nemzetiségi iskolája, illetve a nemrég megalakult roma szakkollégiumot. Szabóné Kármán Judit emellett felhívta arra is a figyelmet, hogy az oktatás mellett fontos szerepet kell, hogy kapjon a tanult tehetetlenségből való kimozdítás, a munkára való ösztönzés.
Az oktatás mellett szó esett még a cigányok identitásáról is, amely nagyon sok esetben egy sebzett, negatív önazonosságtudatot jelent, amely gyakran az öngyűlöletben ölt testet. Ennek egyrészt oka lehet a szegénység, a kilátástalanság, de a mindennapi életben megtapasztalt előítéletesség is közrejátszik a kialakulásában. A társadalom ugyanis gyakran azt az üzenetet közvetíti a romák felé, hogy nem fogadja el őket, mert mások, mint a többség. Ez a fajta identitásválság egyébként az értelmiség és a társadalomba már jól beilleszkedett cigányok számára jelent nagy lelki megpróbáltatást. Annak ellenére, hogy viselkedésükben képesek hasonulni az adott társadalomhoz, külső megjelenésük sokszor stigmatizálhatja őket. Gyakran figyelhető meg karrierjükben az üvegplafon-jelenség is. Az identitásválság és a többségi társadalommal szembeni konfliktusok mellett ugyanakkor problémát jelent a cigányság megosztottsága is. Erre világított rá többek között az egyik hozzászóló is, amikor saját falujának a történetét mesélte el. Az ott élő romungrók és a közösségbe jobban beilleszkedett beások között ugyanúgy voltak jelentős nézeteltérések, mint a romák és nem romák között.
A beszélgetés kiemelt része volt, amikor azon gondolkodtunk, hogy mi lesz a sorsa az olyan településeknek, mint Alsószentmárton. Nem valószínű ugyanis, hogy nagyszámú munkahely létesülhet majd a leszakadó, aprófalvas térségekben. Nehéz tehát megválaszolni azt a kérdést, hogy mi lesz majd ezeknek a területeknek a sorsa, van-e esély a felemelkedésre.
A film és a beszélgetés legfontosabb üzenetét valószínűleg Szabóné Kármán Judit a cigánytelepek sáros utcáira vonatkozó hasonlata fejezi ki a legjobban: ebből a sárból csak úgy lehet kimászni, ha valaki kihúz belőle. A cigányok tehát csak úgy tudnak felemelkedni, ha a többségi társadalom is segít rajtuk.